Wachau!!!

A hetekben, egy régóta dédelgetett álmom vált valóra, ugyanis végre lehetőségem volt elutazni a szomszédos Ausztria nem is oly távoli tartományába, nevezetesen Wachauba.

Sok borissza fejében ismerősen cseng e név, na de azok közül is akadnak bőven, akik még talán életükbe nem hallottak felőle. Felnyitom hát szemüket.  Wachau borvidéke, a Duna partján fekszik, Bécstől északra. Amellett, hogy a festőien szép táj már önmagában is megér egy misét, innen kerülnek ki a világ legismertebb, és őszintén állíthatom, hogy a legjobb Zöldveltelínijei.

Készítenek más féle borokat is tisztességesen, úgymint Sauvignon blanc, Rizling, Chardonnay és társai, de valami oknál fogva talán mégiscsak a Veltelíni az, amire a legjobban büszkék.

Sosem tagadtam, a családon belül hozzám ez a fajta áll a legközelebb. Kedvelem visszafogott eleganciáját, krémes textúráját, borsos jegyeit. A szőlőben is nagy kihívás. Nem csoda, hogy idehaza nem kóstolhatunk annyi finom Veltelínit. Az “elméleti hozamkorlátozás” hazájában még csak bontogatja a szárnyait e fajta.

Node északi testvéreinknél már nagy hagyománnyal rendelkezik. Régen felismerték a fajta nyújtotta lehetőségeket, amit mi sem példáz jobban, minthogy szinte minden borászat nem is egy, hanem rögtön 3 féle Veltelínivel kápráztat el minket.

Fantasztikusan egyszerű, és irígylésre méltó klasszifikációs rendszert vezettek be. Nem veszekednek dűlőbesorolásokon, grand cru határokon, vagy hogy kinek van földje a nyugati, kinek a keleti oldalon.

A fogyasztói szemmel is igen könnyen átlátható rendszerük titka, hogy egy igazán egyszerűen mérhető paraméterre támaszkodnak, az alkoholra.

A wachaui borok három minőségi kategóriába sorolhatók: a Steinfeder alkoholtartalma legfeljebb 11%, a Federspiel és a Smaragd alkoholtartalma legalább 12,5%.

Ebből aztán mindenki arra következtethet, amire csak akar. Az esetek többségében is valóban együtt mozog a minőség és az alkohol párhuzama.

Volt azonban olyan hely is, ahol bizony nagyobb értékeket véltem felfedezni egy Federspiel-ben , mint egy Smaragdban. Na erre, mondják, hogy ízlések, és pofonok…

 

A szokásos osztrák rendezettség uralkodik a környezeten. A hangulatos vidéki házak, háttérben a “gigászi” morcona hegyek, rajtuk gondosan művelt romantikus szőlőteraszok. Ez a kép fogad lépten nyomon bármerre is indulsz. A Dunát elnézve folyamatosan kedved lenne hajózni egy jót, melyet meg is tehetsz, mert különböző hajós kirándulások indulnak minden órában. Mi sajnos idő hiányában kihagytuk ezt a lehetőséget, ettől függetlenül biztosan klassz élmény lehet.

A főváros közelsége itt is rányomja a bélyegét a régió kistelepüléseire. Minden kis kapualjban találni valami termelőt. Ha kivételesen nem borászat, akkor egy borozó, étterem, kávézó, pékség, vagy valami kistermelő sorakoztatja a portékáit. Érdemes hétvégén érkezni. S bár ilyenkor a tömeg a többszöröse a hétközben megszokottnak, mégis így minden kapu nyitva lesz előttünk. A hétvége ezen a tájon a túrizmusé. A hét többi napján annyira nem rajonganak, a jött ment kirándulókért. Persze érthető, valamikor dolgozni is kell. Ilyenkor a szorgos szőlészek seregei a hegyet ostromolják, mely minden erejével “ellenük” dolgozik. Persze csak idézőjelben. Hiszen ugyanez az az hegy, melynek mindent köszönhetnek. A borok ásványosságát, a szőlők szépségét, a táj egyedi arculatát.

Bármíly festői is a táj, nem cserélnék a helyiekkel. A teraszok itt Tokaj és Somló egyes részeit verik meredekségben. A traktor még távolról sem tudja megközelíteni azokat. Képeim talán szépen tükrözik a mondandóm: ezen a területen igazán nagy kihívás a szőlőt megművelni. Nem áll rendelkezésemre adat, de becslésem szerint a szőlők 70-80%-át csak kézzel lehetséges itt művelni.

Nos ezt is becsüljük meg a következő alkalommal, ha egy üveg Wachau-i fehérbort tartunk a kezünkbe.

Száz szónak is egy a vége, a Wachau-i kirándulásunk nagyobb élményekkel gazdagított bennünket, mint azt gondoltuk volna. 3 órára van tőlünk, mégis éveket kellett várnom, hogy lássam. Ez újra felveti bennem a kérdést, hogy mennyi szép hely lehet még a közvetlen szomszédságunkba, ami még felfedezetlen a számomra. A felfedezés élménye a következő hónapokban is velem lesz. Természetesen utólag ezeket is megosztom majd mindenkivel!